Amikor új játékot találok ki, mindig eszemben van pár vezérfonal, próbálok követni valami előre eltervezett ötletet. Hányszor írtam már le ezen a blogon is, hogy a kevés, egyszerű elemből álló, mégis nehéz játékokat szeretem igazán? Az is tetszik, ha nemcsak egy feladvány tartozik a játékhoz. Jó lenne, ha lenne valami új, meglepő ötlet a működésében. Egyáltalán lehet olyan ördöglakatot kitalálni még, ami feszegeti a régi, bevált kategóriákat? Ilyen gondolatok szoktak mocorogni a fejemben.
2 éve az IPP játéktervező versenyére egy olyan ördöglakattal neveztem, ami egy kicsit megfelel az összes fenti szempontnak. A játék mindössze 3 elemből áll, amik kockák összeragasztásával is elkészíthetők, de mégis van egy trükkös része, mégpedig a doboza. A doboz is részt vesz a játékban, nem egyszerűen egy tartó. Sőt, a doboz változtatja az alakját a megoldás során.
Először egy prototípust készítettem el:
Látszik a dobozon, hogy kívülről mozgatható benne egy ugyanakkora kocka, mint amekkorából az elemek állnak. A megoldás során nem egyszerűen a helyét kell megtalálni a belső kockának, hanem az elemeket csak úgy lehet belepakolni, ha közben is mozgatjuk. Vagyis hiába oldjuk meg a dobozon kívül a feladványt (rakunk össze egy 2×3×3-as hasábot), egyáltalán nem biztos, hogy ez a dobozba berakható lesz.
De miért van 4 elem, eddig csak 3-ról volt szó, és tényleg csak 3 fér bele a dobozba? A 4. elem egy másik feladványhoz kell. Az elemek közül a bal szélsőt vagy jobbról a 3-at el kell hagyni, és a maradék 3-at kell a dobozba pakolni. Két készlet, különböző nehézségű megoldások.
A versenyre úgy szerettem volna elkészíteni a játékot, hogy jobban látszódjon a belső szerkezet, nyomon követhető legyen, hogy mik történnek a doboz belsejében. Adódott, hogy valami átlátszó anyagból készüljön a doboz, így kötöttem ki a plexinél.
Meg akartam jelölni az elhagyható elemeket, így azokat bepácoltam, a könnyebb játékot eredményezőt kicsit sötétebbre, a nehezebbet még sötétebbre. Így alakult ki a versenyjáték. A hivatalos fotója:
Szerintem határozottan érdekes játék lett. A versenyen ugyan nem díjazták, de több pozitív visszajelzést is kaptam.
Sőt, megkeresett az egyik legnevesebb játékkészítő, Eric Fuller, a Cubicdissection honlap tulajdonosa. Ő mindig kiválaszt pár játékot, azokat elkészíti 40-50 példányban. Mind számozott, egyedi, kisszériás, csúcsminőségű "műalkotás". Ezeket eladja, és többet nem készít belőlük. Némelyik régebbi játéka igen komoly összegekért cserél gazdát aukciókon. Eric az én játékomat is kiválasztotta és a múlt hónapban el is készítette, feltette a honlapjára. Nagy örömömre pár óra alatt el is fogyott az összes.
Látható, hogy ő maradt a fa doboznál és csak 3 elemet készített. Szerinte a könnyebb verzió túl könnyű. Szerintem nem, de rábíztam.
Eric üzleti modellje elsőre meglepőnek tűnhet, de én simán beleegyeztem a feltételeibe: az ötletért cserébe nekem 2 játékot küldött. Ezek a napokban érkeztek meg. Pár fotón bemutatom, hogy milyen is egy igazán szép játék.
A doboz az elemekkel:
Ennyire összerakva szállítja:
És pár közeli a megmunkálás bemutatására. A doboz illesztése és a lyuk kialakítása:
Egy elem:
A fa bütüje is gyönyörűen megmunkálva:
Természetesen minden tökéletesen pontos, annyira, hogy éppen nem szorul semmi, de nem is lötyög. A fák tapintása selymes, egyenletes, semmi felületi probléma nem látszik rajtuk. Én nagyon örülök neki!