Már többször foglalkoztunk szoliterekkel. A legismertebb változatot itt ismertettem részletesen, sőt módszert is mutattam, amivel könnyebb megtalálni a megoldását. A nagyon nehéz angol tábla helyett egy kisebb gyerekek számára is sikerrel játszható változat a Hoppers, amiről itt volt először szó, de ott egy nagyot bakiztam. Ebben a bejegyzésben próbáltam rendbe hozni a dolgokat.
Az első Hoppers-es bejegyzésben is említettem, hogy a logikai játékok világának egyik legnagyobb alakja, Nob Yoshigahara kitalált egy olyan módosítást e játékcsoporthoz, ami igazán új színt hozott be, még ezen a kisebb táblán is nagyon sokféle feladvány elkészítését teszi lehetővé. Megmarad viszont az a jó tulajdonsága a Hoppersnek, hogy könnyebb és nagyon nehéz fejtörők is alkothatók. Mint annyi nagy ötlet, ez is rendkívül egyszerűen elmagyarázható.
Vezessünk be egy új bábut, amit nem szabad leütni, jelöljük ezt valamilyen más színnel. Pl.:
A játék szabályai megegyeznek a többi szoliterrel. Vagyis:
Adott egy kezdőállás, néhány pálca felállítva a táblára. A pálcák a vonalak mentén átugorhatják a szomszédos bábut. Az átugrott bábut azonnal le kell venni a tábláról. Ha egy bábuval egymás után többet is tudunk ugrani, akkor azt csak egy lépésnek számoljuk. Csak ugrani szabad, simán átlépni egy szomszédos mezőre nem engedélyezett. Cél, hogy csak egy bábu maradjon a táblán.
Yoshigahara változatában a megmaradó bábu mindenképpen a sötét kell, hogy legyen. Ezt a változatot dobta piacra a ThinkFun cég Hoppers néven. Mellékeltek hozzá 40 kártyát, amin a feladványok találhatók az egyszerűbb, kezdőknek valóktól az igen nehéz, mester szintűig.
Nézzünk ezek közül néhányat.
A 4. kezdő feladvány 4 lépésben oldható meg:
A 8. kezdő feladvány szintén 4 lépéses:
A 14. közepes nehézségű feladvány:
A 18. közepes feladvány megoldásához már két lépéssorozatra is szükség van:
Két haladó feladvány:
És:
Yoshigahara szerint a legnehezebbek közé tartoznak a most következők:
Maximális számú bábuval:
Ez utóbbi két állás már tényleg csak azoknak javasolható, akik szeretik a hosszú gondolkodást, sok próbálkozást igénylő fejtörőket. De még pont azon a határon vannak, amik nem reménytelenül nehezek.
Valószínűleg Nob Yoshigahara is felhasználta számítógépes elemzések eredményeit, bár erről nincsenek adataim. Ha léteztek is ilyen vizsgálatok, a nagy nyilvánosság számára nem hozzáférhetők. Többek közt ezért én is elvégeztem ennek a játékcsaládnak a teljes elemzését. Így kaptam közel 20 ezer értelmes, könnyebb-nehezebb feladványt, amikből egy későbbi bejegyzésből szemezgetek majd. Addig is javaslom elkészíteni ezt a játékot. Fából sem ördöngősség megcsinálni, de akár egy papírlapon iskolás korongokkal vagy pénzérmékkel is játszható.