Egy érdekes játék nem hagyja nyugodni az embert. Hiába oldjuk meg akár százszor, hiába hisszük, hogy már minden csínját-bínját ismerjük, már-már el is felejtjük, de csak visszakúszik az agy egyik hátsó nyúlványába és birizgál valamit.
Írtam már egy játékcsaládról, amire igazak fentiek. Annak a bejegyzésnek az Egyszerűtől a lehetetlenig címet adtam. Már akkor is megtréfált a játék, hisz a cikk megírásakor még csak sejtettem, hogy a család egyik tagja megoldhatatlan. A megjelenés után pár nappal derült ki számomra, hogy ez már matematikai értelemben is jóideje bizonyított tény.
A másik végletet annyira egyszerűnek tartottam, hogy igazából el sem készítettem, csak egy drótmodellem volt. A hivatkozott cikkben szereplő képek manipulált fotók voltak. A napokban a nyúlvány birizgálása annyira felerősödött, hogy újra elővettem a drótmodellt és ki akartam próbálni néhány másfajta zsinórfűzést. És bizony nehézségekbe ütköztem. A teljesen egyszerűnek gondolt variáció komoly problémákat okozott. Na, ekkor már el kellett készítenem igazából is.
Régebben csak ilyesmi zsinór elhelyezésekben gondolkodtam:
Ez tényleg elég egyszerű, szerintem akár óvodás gyerekek is meg tudják oldani.
Picit nehezebb, ha a zsinór a felső hurkon megy át:
Ezek tényleg olyan játékok, amiket nem érdemes sok munkával elkészíteni. (Bár, miért ne?)
És ami mostanában jutott eszembe: Miért nem vezetjük a zsinórt át mindkét hurkon vagy karikán? Pl. így:
Na, még ez sem túl nehéz. De lehet tovább bonyolítani:
Hopp! Ez már egyáltalán nem könnyű! Jópár percem ráment, mire sikerült így felhelyezni a zsinórt. Aztán egy nap múlva alig tudtam levenni. Ez még a drótmodellen történt, és itt határoztam el, hogy megcsinálom fából is.
Még kísérletezem vele, úgy érzem, tartogat még meglepetéseket. Még ezt az elrendezést találtam érdekesnek, bár lényegében ugyanaz, mint az előbbi:
Nagyon érdekesnek és élvezetesnek éreztem ennek az újrafelfedezésnek a napjait. Remélem az olvasónak is lesznek hasonló játékokkal hasonló élményei!