Szerintem sokan láttak már játékboltban, vásáron vagy szuvenír árusnál kígyókockát. Abban nem vagyok biztos, hogy mindenki rájött, hogy nem egy elemekből összerakhatót játékot lát, hanem valami egész fura megoldást. Kívülről ártatlanul néz ki:

Nagyon hasonlít pl. a Félórás fejtörőhöz vagy egy tarka Szóma kocka is lehetne.

Ha azonban megpróbáljuk szétszedni, rájövünk, hogy azt nem is lehet, csak tekerednek, gubancolódnak a kis kockák. Hamar eljutunk egy ilyen reménytelennek tűnő állapotba:

Aztán kis türelemmel sikerül síkba hajtogatni, és akkor mindjárt kiderül, hogy honnan kapta a nevét:

A játék 27 darab kis kockából áll. Ezek gumival vannak összeerősítve, így egy picit nyújtható és szinte tetszőlegesen tekerhetők az alkatrészek. A gumi kétféleképpen haladhat át a kockán, vagy egyenesen, két szemközti oldal középpontján át, vagy 90 fokban megtörve, két szomszédos oldal közepén át.

A játék célja a széthajtogatott kígyóból újra előállítani az eredeti kockát. Meglepően nehéz feladat ez, még akkor is, ha a sötét-világos kockák váltakozása segít egy kicsit.

Vajon hányféle kígyókocka létezik? Lehet, hogy csak ez az egy? Össze lehet-e máshogy fűzni a kis kockákat, hogy azokból is kihajtogatható legyen egy nagyobb?

Legfőként Jaap Scherphuis vizsgálatai nyomán tudjuk, hogy elég sok, közel 11500 különböző kígyókocka létezik. Ezek közül több, mint 3000-nek csak egy megoldása van, ezek számítanak a legnehezebbnek. Scherphuis szerint még az egy megoldásos játékok között is vannak különösen nehezek. Pl. azok, ahol nem a nagy kocka sarkából kell elindulni az összeállításkor.

Sajnos Magyarországon én eddig csak a fenti változattal találkoztam, pedig szívesen kipróbálnám a legnehezebbnek ítéltet is. Persze el is lehet készíteni. Ha vannak pontos kockáink, már "csak" pontosan ki kell fúrni a közepüket. Vagy egyenesen vagy két oldalról a kocka közepéig.

Nekem van egy másik modellező készletem, amivel ezt a játékot is ki lehet próbálni. Ez a készlet nagyon egyszerűen mind a három irányban átfúrt kockákból áll. Ezen át tudok vezetni gumit és így lehet vele kísérletezni. A Scherphuis által legnehezebbnek tartott kocka így néz ki kiterítve:

 A 2011-es berlini IPP-n az egyik cserejáték a kígyókocka nehezített változata volt. (Nem mintha az eredeti olyan könnyű lenne.) Dor Tietz egy 4×4×3-as hasábból indult ki:

így több lehetősége volt különböző bonyolult fűzések kialakítására. Az ő játékára már nehéz azt mondani, hogy kígyó (azt meg még nehezebb, hogy kocka), hisz a kis kockákat nem lehet egy hosszú hullámos alakzattá kiteríteni, sőt még síkba sem fektethető. Meglepő módon a játékot két egymásba fonódó hurok alkotja (két saját farkába harapó kígyó). Nem egyszerű úgy lefényképezni, hogy jól látható legyen a gumik vonala (nem is sikerül):

A kép bal oldalán egy nagyobb, 46 kockából álló hurok látható, míg a jobb oldalon van a maradék 18 kis koca hurka.

A fotózás kedvéért szétszedtem, nem tudom, sikerül-e összerakni. Nagyon-nagyon komoly térlátásra van szükség a megoldásához. Ráadásul egy forgatástól az egész forma megváltozik, rendkívüli módon kell figyelni, hogy mi merre mozdul el.

Ezek a játékok nem egyszerűen kivitelezhetők, de ha valaki érez magában kellő ügyességet és türelmet, az bátran álljon neki! Néha egész olcsón lehet kapni, már gondoltam rá, hogy veszek több darabot és azokból előállítok egy olyan változatot, ami csak nekem van meg.