Lezajlott a 31. Nemzetközi ördöglakat találkozó Berlinben. Az előzetes készülődésről itt írtam.

Ugyan már közel egy hete végetért az IPP de még mindig nem sikerült kipakolnom sem a rengeteg cserélt-vásárolt-kapott játékot, hát még feldolgozni az ott látottakat! Jópár bejegyzést fogok még írni a találkozóról (és remélem a többi magyar versenyző és résztvevő is). Most csak összefoglalásként és kedvcsinálóként a főbb eseményekről röviden.

A találkozó talán legfontosabb eseménye, amiért az egész létrejött és a mai napig rendszeresen megtartásra kerül az a csere, a "Puzzle Exchange". Ehhez a szálloda egyik legnagyobb termében felállítanak (közel) 100 asztalt, amire mindenki kipakolja a hozott 100 egyforma játékát.

A fiam és én a kipakolás után, még az összes játékkal:

Aztán egy közös visszaszámlálás után elkezdődik az "őrület". Mind a 100 cserélő a segédjével együtt megpróbál a másik 99 cserélővel kapcsolatba lépni, pár szóban bemutatni a játékát, meghallgatni, megérteni, megjegyezni a másik játékának lényegét és valahogy kordában tartani az egyre növekvő játékkupacot. Amerikaiak, ausztrálok, hollandok, belgák, japánok, oroszok franciák és még ki tudja milyen nációk próbálnak kommunikálni egymással. Van akinek könnyen megy az angol, a hivatalos nyelv, van aki csak pár szót vagy mondatot tud elmondani (hogy mennyit ért, arról fogalmam sincs) de van akivel csak pantomimezve lehet kommunikálni. Nagyon vicces az egész, nagyon jókedvű, megértő, mosolygós mindenki. Látszik, ha régi barátok találkoznak egy év elmúltával, de az új jövevényeket is szívesen fogadják. A cserejátékok minőségére elég szigorú megkötések vannak, azért ezt nem veszi mindenki annyira komolyan. Nem kell sem saját ötletnek sem saját kivitelűnek lenni, de újszerű legyen. Amikor kiderül, hogy az én játékom saját tervezés és kézimunka, akkor érzem, hogy növök pár centit még a nagy öregek szemében is. Sok dicsérő szót kapok, talán a kötelező udvariasságon túl is. A játékom külső megjelenése nagyon tetszik az embereknek, a belső tartalomra kevesebb idő jut, de jónéhányan rákérdeznek a részletekre is. Van aki még pluszban venni akar, van aki több darabot szeretne cserélni, ezek jól esnek.

9-től 3-ig tart a csere, mi ügyesek voltunk, kb. 2-re végeztünk, volt idő egy kicsit nézelődni. Az idén nem volt 100 résztvevő, csak 95, így összesen ugye 4465 csere zajlott le ennyi idő alatt, bár voltak hármas, négyes cserék is, ilyenkor elég volt egyszer elmondani a tudnivalókat.

Kellett vinni plusz példányt is, amiket egy hatalmas asztalra kipakoltak, így egyben is látható volt az összes játék, sőt, később azok is megnézhették, akik a cserén nem vettek részt.

Talán így a képen nem is tűnik olyan soknak, de nem volt egyszerű elpakolni, hazahozni.

Az talán látható, hogy nagyon sokféle játékot hoztak a résztvevők. Mind stílusban, mind kivitelben nagy volt a szórás. Voltak pár dolláros műanyag kirakók, középáras fém ördöglakatok és valószínűleg jó drága, sokféle fából készült összekapcsolódó játékok. Sokap próbálta belecsempészni valami Berlinre jellemzőt a játékokba. Voltak Brandenburgi kapuk, medvék és mindenféle más utalások.

No, a csere nagyon fárasztó volt, de nagyon nagy élményt okozott nekem. Még jóideig eltart az ott szerzett játékok feldolgozása, kiismerése.

Már a csere közben is zajlott a "Design Competition" vagyis a verseny. Ide három magyar is nevezett, de sajnos nem értünk el helyezést. Bár, látva az indulókat, érthető is. Nem baj, van még hová fejlődni :) Az idén is, mint már annyiszor, volt a díjazottak között igazi mestermű is, de filléres fröccsöntött műanyag játék is. Ez a szép benne! Azt hiszem, az én játékom kicsit bonyolult volt, túl sok darabból állt. Az igazi újdonságát az tudta (volna) átérezni, aki alaposan elmerül a részletekben, de talán erre idő sem volt elég meg lehet, hogy másnak nem is volt annyira érdekes, mint amennyire nekem. Most van egy olyan érzésem, hogy ha kicsit egyszerűbb lett volna a játékom, akkor nagyobb eredményt érhettem volna el.

Már látható a díjazottak listája itt. A két nagydíjas játék nagyon komoly mechanikával rendelkezik. Bár a NOBOX-on ez nem látszik, de olyan belső szerkezete van, hogy a mai napig nem igazán értem, hogyan működik. A kalapács is sokkal bonyolultabb, mint elsőre gondolná az ember. Az MT5T és a T-3 viszont épp a viszonylagos egyszerűségével tűnik ki számomra. Egy kép a versenynek helyet adó teremről, most épp nem csúcsforgalom idején:

Hogy egyszerűbb játékkal talán több esélyem lett volna, azt az utolsó napi vásár és össznépi csere-bere mondatja velem. Minden várakozásomat felülmúlta a kereslet a kis könyvecskéim iránt. 10-féle volt, mindből 10 darab, plusz a cserejátékok közül pár maradék. OK, nem fogyott el mind, de jópárból nagyon hamar elment mind a 10 példány, csak a már ránézésre is bonyolultakból maradt pár darab.

Ilyen rumlis volt ez a "vásár":

(Nem volt egyszerű olyan pillanatot kifogni, ahol a terem elején nincs annyi ember, ami eltakarja a rálátást!)

Olyan emberek vettek tőlem játékot, mint Bill Cutler, akiről itt és itt írtam részletesen (mondjuk neki ajándékba is adtam egyet, mert olyan hatással volt rám, ráadásul ő tudta egyedül, hogy az egyik játékom címe egyben egy filmcím is:)). Aztán vett Markus Götz is akinek pár játékáról már írtam régebben, vásárolt Simon Nightingale, aki az idei győztes volt, Bernhard Schweitzer, aki az egyik legnagyobb német online játékboltot üzemelteti, és még sokan mások is.  Nekem ezek nagyon nagy elismerések voltak.

A fenti főbb eseményeken kívül még jópár előadás is elhangzott. Ezek elég változó színvonalúak voltak, nem is mind kapcsolódott közvetlenül e játékokhoz. De ezeket is becsülettel végighallgattuk, jó értesülni mindenféle újdonságról, érdekességről.

Az egész IPP előtt eléggé izgultam. Nekem ez nagyon régi vágyam volt. Sokszor van az, hogy ha egy régi "álom" beteljesül, akkor már nem is érdekes az egész, sokkal kisebb jelentőségűnek tűnik, mint előtte. Hát, szerencsére most nem ez történt, sok új ötletem van, alig várom, hogy új játékokat készítsek, találjak ki!

Az IPP játékairól a későbbiekben részletesen is beszámolok!