De hogy kerülnek az ördöglakatok közé ezek a szép, kézműves kerámiák? Mi köze a korsóknak a fejtörőkhöz?
Valószínűleg sokan járnak vásárokba vagy máshol találkoznak kézművesekkel, és nem is tudják milyen kincseket rejtenek az elárusítópultok. Sok játék, fejtörő, elgondolkodtató tárgy nagyon komoly, akár többszáz éves múltra tekint vissza. Csalikorsók is igazolhatóan készültek Magyarországon már a török időkben, de az is elképzelhető, hogy már jóval régebben is.
De mi is az a csalikorsó? Olyan vicces, furfangos edény, melynek célja nem a praktikusság, hanem sokkal inkább a vendégek megtréfálása és a fazekasmester ügyességének bizonyítása. A fenti képen rögtön feltűnik, hogy bizony ebből a korsóból nem lehet értelmesen kiönteni a benne levő folyadékot! A nyakán levő lyukakból mindenfelé folyik a bor vagy pálinka, csak a poharakba vagy a szomjas ember szájába nem! Pedig az lenne a feladat, hogy igyuk ki a benne levő nedüt.
A képen látható korsómat Ilyés V. Mihály korondi mester készítette. Bár Korondon szinte mindenki fazekas vagy kötődik a fazekassághoz (legalábbis régebben biztosan így volt), nem volt egyszerű csalikorsót találnom. Sok árusnál csak a fejüket csóválták, hogy ma már nincs kereslet az ilyesmire, nem éri meg elkészíteni. Szerencsére egy udvarban megtaláltam Ilyés mester műhelyét és egy jóízű pálinka beszélgetés közben elárulta, hogy neki még akad pár darab régről, de ma már ő sem nagyon készít. Nehéz megcsinálni, nagyon vékony járatokat kell kiképezni a belsejében, így könnyen sérül s válik működésképtelenné. Nem véletlenül volt régen a mestervizsga egyik darabja egy-egy jól sikerült példány.
Az enyémen levő szöveg egy kicsit segít a megoldásban:
"Csalikorsó vagyok,
Jó bort tartogatok,
Aki megtalálja lyukamat,
Megihatja boromat."
Bizony, a rejtély titka az elsőre csak funkciótlan díszeknek tűnő, a nyélen és a szájon található "rügyek". Más kancsókon is találhatók ilyenek, sőt, néha tényleg ezekből lehet inni. Itt azonban hiába próbáljuk ezeket a szánkhoz tartani, ha megdöntjük a korsót, ugyanúgy a nyakunkba ömlik a tartalma. Sokan fel is adják a küzdelmet, vagy nem isznak belőle, vagy beletörődnek, hogy a fele bor elvész. Pedig ha megtalálnák a megfelelő lyukakat!
Az ilyen kancsók nagy részének az a titka, hogy bizonyos lyukakat az ujjainkkal be kell fogni és így valamelyik szabadon maradón keresztül ki lehet szívni a korsó tartalmát. Nem szabad megdönteni, mert akkor vagy leöntjük magunkat vagy a belül található titkos járat a levegőbe kerül. Sokszor egy kéz nem is elég a művelethez, olyan távol helyezkednek el a befogandó lyukak, hogy mindkét kéz ujjaira szükség van.
A fenti képen látható korsó viszonylag egyszerű. Két lyukat kell rajta befogni, és azokat nem is olyan nehéz megtalálni. Persze csak akkor, ha valaki rájön, hogy így működhet.
Sokkal nehezebb és bonyolultabbul is néz ki a másik korsóm:
Ezt a Vas megyei mestertől vettem, sajnos az ő nevét nem tudom. A vásárláskor nem árulta el a titkát, így jó sok ideig próbálkozhattam vele. Bizony eláztattam párszor a konyhát és a ruhámat. Akármilyen kombinációban fogtam be a lyukakat vagy egyáltalán nem jött semmi, még levegő sem, vagy csak szörcsögött, és inkább vízpárát lélegeztem.
Aztán egyszer alaposabban megnéztem alulról is. És akkor vettem észre, hogy a korsó füle alján, egy jól eldugott helyen is van egy lyuk:
Felülről vagy oldalról egyáltalán nem lehet észrevenni. Na, ezt is be kell fogni meg még két másikat és akkor végre lehet inni belőle.
Érdekes, hogy a csalikorsók szinte minden fazekassággal foglalkozó nemzet hagyományában megtalálhatók. Régészek találtak ilyesmit kínai, japán, görög és még számtalan ország ásatásain. Jelenleg a legrégebbi ismert példány kb. 2500 éves és Cipruson találták.
Április elseje van, mondhatnám, hogy az olvasó is próbáljon hasonlót készíteni. De inkább tekintsünk a csalikorsókra a máig élő kézműves hagyományok mesterműveiként, és ha tehetjük, szerezzünk be egy vagy több darabot, igazán jó móka megtréfálni vele másokat!