Arkhimédész egy i.e. 300 körül keletkezett kéziratában szereplő rajzon, egy négyzetet oszt fel 14 részre. Mint annyi más görög tudományos mű, ez a kézirat sem eredetiben maradt fenn, hanem csupán egy másolat őrizte meg számunkra. Mivel nem sikerült pontosan kideríteni az ábra eredeti célját, de hasonlított már ismert tangramokra, ez is játékként kezdett elterjedni. Ennek megfelelően kapta a nevét: Arkhimédész doboza. De hívják Stomachionnak is. Ez utóbbi elnevezés a görög „gyomor” szóból ered, bár nem tudjuk pontosan, hogyan kapcsolódik a gyomor a játékhoz. Talán, a magyar „hajógyomor” szóhoz hasonlóan, valamiféle tároló rekeszre utal. Néhányan az „Ostomachion” szó rövidüléseként értelmezik, amiben a „machion” (erőpróba, kihívás) és az „osto” (csont) szavak fedezhetők fel. Ezek szerint valamikor csontból készült játék lehetett. Legjobban a Stomachion elnevezés terjedt el, ezért ebben a fejezetben is így hivatkozunk rá.
A kép innen származik.
Érdemes néhány szót szólni a kézirat történetéről, mert kész kalandregény. A másolatot egy szerzetes készítette az i.sz. X. század körül. De a pergamen nagy érték volt akkoriban, így a XIII. században újra felhasználták, főleg, hogy valami értéktelennek tűnő játékot ábrázolt. Arkhimédész művének betűit elhalványították, majd imádságokat írtak a nagyjából megtisztított lapokra. A XX. század elején egy régésznek feltűnt a háttérben halványan látható, tudományos szöveg. Amit lehetett, lemásolt, lefényképezett róla, de az alig kivehető írásnak nem derült ki az igazi értelme. Később egy műkincshamisító, aranyozott szentképeket festett rá, hogy az értékét növelje. Valaki meg is vásárolta, s évtizedeken át ismeretlen helyen őrizte. Szerencsére az 1900-as évek végén egy jószemű és nagyon gazdag gyűjtő felismerte az igazi értékét, közel 2 millió dollárért megvette, és rögtön alapos tudományos vizsgálatoknak vetették alá, mely mind a mai napig tart. A legmodernebb számítógépes, sőt atomfizikai vizsgálatoknak vetették, vetik alá, így egyre többet tudunk meg a kézirat eredeti tartalmáról, többek közt erről a játékról is. Talán az is ki fog derülni, hogy milyen célból készítette Arkhimédész.
Lássuk tehát a Stomachiont!
A bal oldali ábrán a Stomachiont láthatjuk, ahogy Arkhimédész is felrajzolta. A jobb oldalon egy 12-szer 12-es négyzetrácsba helyezve jól látszik a szerkesztés menete.
Hamar kiderült, hogy a négyzetet ezekből az elemekből nem csak egyféleképpen lehet kirakni. Sőt, lehet, hogy Arkhimédész is a lehetséges kirakások számát kereste. Több-kevesebb próbálkozással az olvasó is találhat más megoldást. 2003-ban Bill Cutler (akinek a nevével már többször találkoztunk a blogon), számítógéppel megtalálta az összes lényegesen különböző megoldást. 536 ilyen van, nem valószínű, hogy Arkhimédész tudhatta a helyes választ. Példaként egy másik megoldás, amely az előzőből viszonylag könnyen előállítható:
A Stomachion a ma ismert logikai játékok közül a legrégebbi. Illő, hogy egy gyűjtőnek legyen egy szép példánya belőle. Elhatároztam, hogy készít(tet)ek egy olyan változatot, ami emlékeztet a megtalálási módjára is és illeszkedik a többi "könyves" játékomhoz. Az elemeket lézerrel vágattam ki, a tokja pedig könyv lett. Így néz ki kívülről:
Belül a jobb oldalon találhatók az elemek egy négyzetes keretben. Jobb oldalon pedig a feladványkártyák:
Látható, hogy nem csak a négyzet rakható ki az elemekből, hanem számos érdekes alakzat is.
A blogon részletesen vizsgált síkbeli összerakó játékok közül ez a sok elemből álló közé tartozik. Ráadásul nincsenek köztük szimmetrikusak és egybevágó is csak kevés. Minden elem tartalmaz „furcsa” szögeket, vagyis nem a természetesebbnek ható 15 fok többszöröseit. Ezekből is sejthető, hogy rendkívül nehéz játékról van szó. Csak meg kell próbálkozni valamelyik konvex alakzat kirakásával, máris meggyőződhetünk róla, hogy komoly szellemi erőpróbák elé nézhetünk, ha a Stomachionnal játszunk!
