Még kiskamasz koromban egy külföldi utazásáról bátyám hozott nekem egy játékot, és megígérte, hogy ha kirakom, elvisz városunk legjobb éttermébe. Ő pillanatok alatt összerakta, gondoltam csak nem lesz olyan nehéz a dolog. Hát, pár napot küzdöttem vele, de nem jutottam eredményre. Mikor már a teljes összeomlás szélén álltam, elárulta, hogy ő sem boldogult vele, kellett vennie egy másik példányt, azt nagyon óvatosan szétszedte, minden elemet az eredeti pozíciójában tartott és csak így sikerült megtalálnia a megoldást.
Na, akkor utáltam meg egy életre az ördöglakatokat.
Nem is :) A sztori igaz, de nem állítom, hogy a hasonló játékok iránti szenvedélyem innen gyökerezik. Az a játék sajnos elkallódott, talán meg is feledkeztem róla. Aztán hosszú-hosszú szünet után feltűnt valahol a képe. Ilyesmi volt:
Akkoriban már készítettem néhány egyszerűbb játékot, így elhatároztam, hogy ezt is megcsinálom. Sajnos nem emlékeztem az eredeti elemekre, így inkább én találtam ki olyanokat, amiket viszonylag egyszerűen elő tudok állítani. Így született a következő elemkészlet: